Különösen és legfájdalmasabban a helyi konkrét események, bűnök felkutatásával, felmutatásával adósak történészeink. Mi keserítette meg, hajszolta ellenállásba, s ennek következtében kergette gyakran önfeláldozó harcba a helyi társadalom közembereit? Akiknek hozzátartozóit, házát, jószágát, mezejét egyaránt kisajátították, megbecstelenítették az idegen megszállók és az őket támogató, kiszolgáló helyi pártkatonák. A szerzőpáros fő törekvése ebben a rendhagyó könyvben: a bűnösöket néven nevezni. Hogy ne mosódjon el a vétkesek és az áldozatok közötti határvonal, mert a világ erkölcsi rendje bomlik fel, ha ez megtörténik. A most megjelent könyv szerzői felkutatták, hadrendbe állították a szülőföldjük szovjet megszállásakor áldozatul esettek névsorát, életadatait, civileket és honi katonákat, de pótolták azt a mulasztást is, melyet az előttük járó nemzeték követett el, felkutatták a távoli harcmezőkön elesett helybéliek életadatait is. A szovjet hadsereg kíméletlen városra törésének históriáját (túl)élő szereplők mondják el az utókornak. A szerzőpáros harmincöt túlélő szemtanút szólaltat meg ebben a nyilvánosságra készülődő kiadványban.” – írja a könyv ajánlójában Csóti Mária.
„Kísérletet teszünk arra, hogy megjelenítsük egy délalföldi nagyfalu szándékosan feledésbe taszított korszakát. Hogy adatközlőink, beszélgetőtársaink segítségével kimondjuk a sokáig kimondhatatlant” – írják a szerzők a könyv előszavában, aki Ilyés Gyulát idézve vallják: „Mert aki kimondja , föl is oldja a rettenetet”.
Értékes darabja a kiskunmajsai Városi Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének. A könyvben sok visszaemlékezés, fénykép, irat található, ami a könyv hitelességét erősíti. Az 56-os Történelmi Alapítvány kiadását támogatta a Nemzeti Kulturális Alap, Kiskunmajsa Város Önkormányzata és magánszemélyként Gál Csaba és Koncz Jenő. A nyomdai munkák Kiskunmajsán, a Majsa Lapnyomda Bt.-ben készültek.