 |
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát Csekén – Az évforduló tiszteletére és emlékére ezen a napon van a magyar kultúra napja, könyvtárunk is minden évben programokkal, tárlatokkal, felolvasásokkal kapcsolódik a jeles naphoz. Ezen alkalomból könyvtárunk Kölcsey Ferenc műveiből könyvtárlattal emlékezik. |
Kölcsey Ferenc: Himnusz -részlet
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Felolvasó napot (OLVASÓLÁNC) hirdettünk a 30 éve elhunyt Márai Sándor – író, költő, újságíróra tiszteletére. Könyveiből tárlattal is emlékeztünk.
„Márai Sándor, (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró. Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője .Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben. Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták… (Wikipédia: részlet)
Kölcsey Ferenc és Márai Sándor alkotásaiból a tárlat egész héten megtekinthető. Olvassunk együtt. Emlékezzünk együtt. A gyertyák csonkig égnek– Az igazi – Egy polgár vallomásai – Eszter hagyatéka – Aranyidők – Füves könyv és sok más művét ajánljuk olvasásra a könyvtár polcairól.
“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Önmagamról)
