2014. október 13-20. Őszi – de nem borongós - hangulattal, sok programmal vártuk idén is hagyományos programsorozatunkra érkező visszatérő és új olvasóinkat, látogatóinkat. Minden nap programja más-más téma köré szerveződött.

Kedden (október 14-én) a helyismereté volt a főszerep, Helyismereti gyűjteményünk különlegességeiből rendezett be egy kis sarkot Ladányi Ágnes helyismereti könyvtáros, és kiselejtezett könyveinkben „kultúrkálhattak”, találhattak akár irodalmi kincseket is a kitartó érdeklődők. 

Szerda (október 15.) a tudásé, tanulásé, a gyerekeké volt, Báb-, kézműves- és rajzkiállítást rendeztünk be a nyári táborosok kézműves munkáiból: bábkészítés, díszletek, kreatív haszontárgyak. A táborok hangulatát fotókiállítás tette szemléletesebbé.

Ezen a napon a KÖNYVTÁRI MACI is mesélt:az idei évben ezzel a kedves megnevezéssel hívogatták országszerte a könyvtárak kis olvasóikat. A hatalmas „ölbeülős” Maci egész héten el/foglalt volt. Az országosan meghirdetett baba-és kölyökprogramban pedig óvodás – bölcsis csoportok mellett BABAKUCKÓ családbarát klubunk tagjai is részt vettek. Volt körjátékozás – verselés az őszről, dalok és mondókázás a természet változásairól, színeiről. Találós kérdések az állatokról, növényekről, az emberek őszi munkálatait pedig - akár egy igazi szüreti mulatságon - rögtönzött szituációs játékokkal, vidám hangulatban adták elő a gyerekek Dr. Törökné Kuklis Edit irányításával.

Befejezésül MARÉK VERONIKA: KAVICSMESE című művét hallgathatták meg az idelátogatók. Mindenkit megérintett a kis fekete kavics életmeséje: hogyan szorong a többi színes kavicsok között a világban, hogyan talál a gyerekek segítségével önmagára és barátokra. A foglalkozásokon résztvevő gyerekek mély átéléssel hallgatták, majd nagy empátiával játszották el és értelmezték az elhangzottakat. Közösen készítettünk kavicsképet, és papírból hajtogattunk madárkát, amellyel történeteket báboztunk el.

A könyvtárosok is kaptak egy szép versikét az óvodásoktól, óvó néniktől. Íme:

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?

Nem lakhat ott bárki,

Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,

Kinyílik a csontkapuja,

És cammogva előmászik

Vén Dióbél bácsi

Csak a szádat tátsd ki!

A csütörtök (október 16.) főszereplője az egészség volt, Balog Katalin könyvtáros figyelemfelhívó könyvkiállítást rendezett be, Előzzük meg! címmel a Kiskunmajsai Egészségfejlesztési Irodával közösen egészségügyi szűrővizsgálatra hívtuk a könyvtárba betérő érdeklődőket. 

Este a lélek ápolásáról gondoskodott Simai Mihály József Attila-díjas költő, Győri-Nagy Sándor kultúrökológusés Kerpits Miklós, a versek szakavatott tolmácsolója a „Kezed a titkok kapuján” címmel meghirdetett találkozón.  Valódi találkozó volt, mert nemcsak egy igazi költővel (ahogyan Győri-Nagy Sándor fogalmazott: a legszebben író költővel) találkozhattunk, hanem az emberrel, aki dedikált könyvjelzőkkel érkezett, ajándék könyveket hozott (jó kezekbe kerültek), de ez nem reklámfogás volt, hanem csendes, szerény figyelmesség.

Humorát mi sem mutatja jobban: az első vers (Mars! Poétika! ) elhangzása után megjegyezte. hogy nem temetni jöttünk, hanem hogy éltessük a költészetet. A feladat sziszifuszinak tűnik, mégis: mindenki kap az élet misztériumjátékában egy feladatot, és ezt kell teljesítenie. Igaz, ma nem a költőkért vannak oda az ifjú hölgyek. De legalább a vers halhatatlan, míg az ember halandó.  S miközben súlyos, komoly versek hangzottak el (többek között a Széljegyzet a J. A. – univerzumhoz, Széljegyzet a húr-elmélethez, Találkozások, Kezed a Titkok Kapuján vagy a Magyar Naplóban frissen megjelent Bálványok bálja), a most 79 éves költő Vihánc-olva közölte, hogy alkalmazza mindenki az elméletét: „elképesztő, hogy mit művel ez a három bolond huszonötéves bennem”.

Sajnos nem készült róluk felvétel, de talán megörökíthetetlenek is azok a pillanatok, amikor Kerpits Miklós leggyönyörűbb, legátéltebb szavalatai után a költő gratulációra nyújtotta kezét. Vagy mikor Győri-Nagy Sándor figyelmeztette: „Fél hét Mihály, ránéztél az órádra?” „Az órám nézett rám.”  A közönség soraiból pedig felhangzott egy kérdés: „Érettségi tétel volt-e már?” „Nem, hál’Istennek!”

Sajnos minden nem fért bele az estébe. Most a költészeté, a verseké, a nyelvi szépségeké volt a főszerep. Nem esett szó a Kincskeresőről, a költő kiskunmajsai látogatásairól. Reméljük, legközelebb bepótoljuk, és jövőre újra találkozhatunk a 4x 20 éves Simai Mihály költővel!

 Itt olvasható Simai Mihály gyűjteményes kötetének recenziója.

Péntek (október 17.) az olvasásé volt, Könyvstafétát, egész napos olvasási láncot rendeztünk, felváltva olvastunk könyvtárosok és olvasók. Minden résztvevőnek köszönjük, hogy családiasan, együtt feledkezhettünk bele kedvenc íróink (Örkény István, Nógrádi Gábor, Lackfi János, Bosnyák Viktória, Janikovszky Éva, Jack London, Karinthy Frigyes, Tóth Krisztina) világába, de szerepet kaptak: a Biblia, szerelmes levelek, mesék és Nyári Krisztián Így szerettek ők c. könyvén keresztül híres szerelmi kapcsolatok is.

Szombaton (október 18-án) a Megbocsátás Napján sokak örömére elengedtük a könyvtári tartozásokat.

Továbbra is várjuk kedves olvasóinkat, törzstagokat és újakat egyaránt a könyvtári hét jelmondatával: TALÁLKOZZUNK A KÖNYVTÁRBAN! 

Nagyon köszönjük támogatóink, a Kiskunmajsai Egészségfejlesztési Iroda, a Nemzeti Kulturális Alap, a Bács-Kiskun Megyei Katona József Megyei Könyvtár, és a helyi médiák (CATEL Kft., Sirius Rádió, Kunsági Hírlap, Majsainfo) segítségét!